Axel Garwin

ALAPOK

Teljes név: Axel Garwin
Használt név: Axel Garwin
Hogyan ejtsd a nevem: Áxel Gárvin
Becenév: Ax
Születés: USA - Los Angeles; 1993.November.13

Kinézet:Egy 180 cm magas, szálkásan izmos testalkatú srác vagyok. Testemet tetoválások tarkítják. Tengerkék szemeimben mindig akad valamiféle csillogás, melyet szinte soha sem lehet hova tenni. Szőke fürtjeim rakoncátlan módon lógnak arcomba. Mondhatni a szőke herceg vagyok. Csak éppen fehér lovam nincs, (mert talán megdöglött valamikor) s nem is vagyok igazán kedves. Szeretem a laza cuccokat, de még is a magam egyéniségének megfelelően. Akármit felveszek ami jól áll nekem, de női ruhába semmi pénzért nem bújnék. Arra nem lehetne rávenni...a-a. Tökéletes, helyes, imádni való... ez vagyok én. A rossz fiú, angyalbőrben.

Jellem:Nem lenne elég annyit mondanom hogy egoista vagyok? Azt hiszem, az elég tömör válasz lenne mindenre. Imádom magam, és a Dobomat, az én Kicsikémet!! Szeretek a magam útján járni, s utálom ha megmondják mit is kellene tennem. A jólneveltséget hírből sem ismerem. Olyan ez nekem, mintha kínaiul beszélnének hozzám. Sok esetben ha megkérnek valamire(követelőző módon), jobb esetben csak nem teljesítem, és nem nyírom ki az illetőt. Szeretek a magam útján járni, és ha nem akarják megváltoztatni lobbanékony és tüzes természetemet. Makacs, és önfejű, bulizós, mint afféle fiatal…bár volt olyan hogy inkább éreztem magam egy hatvan éves öregembernek, mint sem fiatalnak.

Faj: Ember
Nem: Férfi
Rang: Diák
Vér: Arany

CSALÁD

Anya neve: Hannah D. Garwin
Apja neve: Robert Garwin
Testvér: Rebeca Garwin

EDDIG

1993 novemberében láttam meg a napvilágot, egy nemes család első gyermekeként. Várták érkezésem, s az első néhány évemben rendesen körbe lettem rajongva. Én voltam a család szeme fénye. Nagyanyám igaz nem kedvelt annyira, hisz mindig csináltam neki valami apró kis meglepetést, de akkor még elnézték nekem, hisz mondták, ilyenek a gyerekek. Alig néhány évére rá, megszületett húgom, s szó szerint kiestem a családi körből. Én lettem a kakukktojás, akit senki sem fogad el, hát akkor én is így viszonyulok a dolgokhoz, pontosan úgy, ahogyan egykoron apám, Robert Garwin. Talán ő volt az egyetlen, a nagy mágus, aki elfogadott olyannak amilyen vagyok. Elfogadta, hogy rosszalkodom, hogy ott teszek keresztbe másoknak, ahol tudok, hogy sosem fogadok szót, vagy ha mégis, akkor hát, valami nagyon jó indoknak kellett lennie.
Alig lehettem kilenc éves, mikor egyedül hagytak otthon húgommal, a kis Rebecával, és a nagyanyámmal, ki már nem egy mai egyed volt, s mondhatni elég rendesen elszunyókált ott mellettünk. Kicsaltam őt az udvarunkba, s elhitettem vele, hogy tud repülni. Szemét dolog volt, belátom, de nem érdekelt. Elvette a helyemet, kitúrt onnan, s már nem én voltam a kis kedvenc, akitől annyi mindent várnak el. Rebi, persze leugrott a faházból, melyet nagyapa fabrikált nekünk néhány barátja segítségével. Alaposan megütötte magát, s majdnem nyakát szegte, én meg csak röhögtem rajta hogy milyen béna is volt. Persze nem volt béna, hisz repülni senki sem tud.
Mikor szüleink hazajöttek, én adtam az ártatlant, de apám átlátott rajtam. Teljes mértékben olyan voltam, mint ő. Mint külsőre, mint tulajdonságokra, s mikor ezt észrevette, jobbnak látta, ha elkezd velem foglalkozni, még az iskolakezdés előtt, mintsem hogy teljes mértékben leamortizáljam húgomat. Ellátott egy csomó feladattal, s azt hitte, ezzel lefoglal, de nem jött neki össze. Mindig találtam egy kisebb kibúvót, hogy húgom közelébe kerüljek. Sosem szerettem. Kedves volt, aranyos, és áldott jó kislány. Semmi rosszba nem akart beszállni, s ez nekem már fájt.
Egy napon, kimentem vele az udvarra, s egy kegyetlen dolgot követtem el ellene. Én élveztem. Úgy gondoltam, jó poén, s majd jót fogok röhögni rajta, ha ezen túl leszünk, de nem így történt. Úgy hiszem, ezt meg kell osztanom veletek is, mivel nekem szerzett egy kellemes pillanatot.
Már egyedül fürdött, külön fürdőt kapott, s ő volt anyám kis kedvence, de ez nem is zavart, hisz sosem követeltem hogy szeressenek. Magamnak való voltam, és az is maradtam. Szerettem kipróbálni a dolgokat, feszíteni a húrt, s pályáztam büntetésre is, de apámtól mindig csak elismerést kaptam. Morogtam is érte eleget. Ebből így nem lesz büntetés… de akkor… akkor megkaptam a magamét. Na szóval.
Pusztán heccből összeszedtem néhány döglött patkányt, s a hátsó kertben feldaraboltam. Marhára undorító volt, de nem érdekelt. Még akkor is röhögtem, s előre örültem annak, majd mekkorát fog sikoltani, ha meglátja…vagyis inkább, ha tapasztalja, hogy mit csináltam neki. De ha egy kis esze lett volna, visszaadta volna, de nem tette meg. Na de inkább mondom tovább. Patkánybelet, és különböző aprólékokat tettem az ágyába, s vacsora után, már alig vártam, hogy mennyen lefeküdni, és találkozzon az én kis meglepetésemmel.
Odakészültem a lépcső aljára, s már előre röhögtem, anyám persze hülyének nézett, s már készült beutalni valahova, de legalább kipihentem volna magam. Na mindegy. A lényeg az, hogy kiakadtak, s elhatározták, nem mehetek a húgom közelébe, mert az miattam lassan már kész idegroncs lesz. Végre megkaptam életem első büntetését, amit ki akartam már évek óta harcolni magamnak. Virult is a fejem miatta.
Anyám hamarabb elküldött otthonról, s nem foglalkozott azzal, hogy ennek apám egy cseppet sem örült. A lényeg az volt, hogy ő boldog legyen, s Rebeca-nak ne essen semmi baja sem. Az ő kis angyalkája, mindig is jobban érdekelte mint én magam. Sokkal jobban. Mindegy. A lényeg az, hogy Londonba keveredtem. Én az Amcsi nagyfiú, az óriási egómmal, amit persze apám nevelt belém. Jó, azért ezen én magam is változtathattam volna, de nem akartam. Ha egyszer olyan vagyok mint az apám, akkor mért kellene megváltoznom?




Tervei: Egy napon, elismert dobosnak lenni, egy híres zenekarban... állati lenne!!
Hobbik: Dobolok, mások idegeire megyek, s ha tehetem növelem az egómat, vagy éppen növeltetem. Biliárdozom, sörözöm, lógok a haverokkal, balhét keverek, játszom a tűzzel.
Pálca: 16 hüvelyes Tölgyfapálca, sárkányszív hurral
Más információk:-
Állatok: Némelyek szerint, elég lenne ha saját magamat vezetném pórázon... ennek ellenére van egy Solymom (Horus)