Az ablakon kinézve nem is a tájat nézem, inkább csak a gondoltaimmal foglalkozom. A sok gond, és az egyre nehezülő helyzet egyáltalán nem könnyíti meg a dolgomat. És sokszor még a faluba is nekem kell intézkedni. Nem bánom, hogy segítenem kell, csak már fárasztó, hogy mindent én csinálok. Félre döntöm picit a fejemet és hirtelen egy férfi hangja jut el a fülemhez. meglepetten fordulok meg, és a legnagyobb meglepetésemre egy idegennel találom szembe magam, bár amint megmondja a nevét rájövök ki is ő. El is felejtettem, hogy jönni fog. Közelebb léptek hozzá, és rámosolygok.
- Örülök, hogy itt van. Egyébként Anolia Torn vagyok. Bár szerintem már hallotta a nevem. - kinyújtom felé a kezem abban reménykedve, hogy kezet rázhatok vele. És csak ekkor jut el az agyamig, hogy lemagáztam. régebben a magázódás oylan nehezemre esett és most… azonnal lemagázok szinte mindenkit. bár a tanárokkal általában tegeződünk, de néha már őket is lemagázom. Sőt, inkább már mindig. Hihetetlen, hogy az embert a beszéd stílus terén, hogy megtudja változtatni azaz apró dolog, hogy tanít vagy egy intézményt vezet. Különleges dolgok ezek, de nem is bánom, hogy a beszéd stílusom egy picit megváltozott. Ez így valahogy hivatalosabbnak tűnik nekem is.
- Kérem üljön le. - mondom, majd én helyet foglalok az íróasztalnál. Ő is leülhet, hiszen velem szembe, az asztal másik felén két kényelmes szék áll, amelyek közül bármelyikre leülhet ha akar. Kihúzom az egyik fiókomat és előveszek belőle egy lapot. Kezembe veszek egy tollat s leírom a férfi nevét a bal fölső sarokba a jobb fölső sarokba pedig azt, hogy melyik tantárgyat akarja tanítani. Ránézek, majd elgondolkozok egy picit.
- Szóval Mr. McCormack kérem mondja el miért a mugli ismeretek tantárgyat szeretné tanítani, mennyire jártas a témában és tanította már valahol valamit, valamint azt is tudnom kellene, hogy az iskola területén szándékozik lakni, a faluban vagy esetleg máshol. És ah van valami amit feltétlenül el szeretne mondani magáról akkor mondja bátran, minden információ jól jöhet. - fejezem be, aztán végül rámosolygok. Most egy darabig neki kell beszélni, én csak némán fogok jegyzetelni amíg be nem fejezi a mondandóját. meglátjuk mennyire alkalmas Kirley az állásra. Persze ki tudja, egy nem nagy tapasztalattal rendelkező ember néha úgy tud tanítani ahogy senki más. Vannak meglepő dolgok az életben, és remélem, hogy lesz máma valami meglepetés, mert igazán jól jönne valami.

// bocsánat a késésért, meg, hogy ilyen kis gyenge lett de remélem azért még jó //

Olyan sok a munka, és még kitakarítani sem volt igazán időm. Akkora rendetlenség van, és meg kéne terveznem a következő órám anyagát, mert szörnyű, hogy az eddigieket rásóztam Elie-re. De csoda ha lesz időm majd egyáltalán élni is. A falusiak is tőlem várnak segítséget, és van, hogy napokat ott töltök. Értem én, hogy bennem megbíznak, de nekem is kéne egy kis pihenés. Kereken két napja nem aludtam, csoda, hogy nem aludtam el még a papírhalmokon. Valaki kopog, és be is lép az irodámba egy személy, nem más mint Jake Johnson, az igazgató helyettes. elnyomok egy ásítást, majd intek neki, hogy üljön le. Nem szólalok, meg rögtön, először inkább összeszedem a józan gondolataimat. Szinte már el is felejtettem, hogy ide hívtam.
- Szóval… pont Miriam lenne a téma. Már rég volt ez a dolog amit most fogok elmondani, de nem hagy nyugodni ez a dolog. Valami sráccal látták a főtéren, ami nem is a baj, csak nagy hisztit rendezett… és engem kérdezgettek és tudták hogy ide jár és megkérnélek arra, hogy kérd meg, hogy ilyet ne csináljon többet, mert az iskolának lesz rossz híre, meg nekem is. És még ha velem lesz is valami bajuk a falusiaknak, azt nem bánom, de az iskolának legalább ne legyen. Remélem érted mire gondolok. Ha meg nem… akkor menny és kicsit gondolkozz el rajta és ha még akkor sem érted gyere vissza pár nap múlva. Most kérlek menny, nagyon sok dolgom van nekem is. Ja és kérlek, ha vagyok oylan szerencsétlen, hogy áll kint valaki az ajtó előtt, küld be légyszives. - kértem egy erőltetett mosoly kíséretében, majd átgondolom, hogy mindent elmondtam-e alig egy perccel ezelőtt. Eszembe jut, hogy valamit kifelejtettem, de Jake úgy tűnik, hogy el is ment, így gyorsan lefirkantottam egy papírra amit még tudnia kell a dolgokról, például a pontos helyszínt, a férfi nevét meg még pár dolgot. A sarokban ücsörgő bagolyhoz lépek és rákötöm a lábára a levelet. Elmondom neki kinek is vigye a levelet, majd eleresztem, hogy Jake után menjen. Kinyitom az ablakot és kibámulok rajta. Nem hinném, hogy jönne be valaki, de ha igen akkor azt nem fogom egy könnyen észrevenni.

* Csak mosolyog drágaságára és hallgatja. *
- Ne is kérdezd. Hát igazából semmi komoly, csak ők maguk nem tudták megoldani. De most már jobban, hogy átölelhetlek. * majd meg is teszi, amit mondott. Majd kisebb vigyor jelenik meg arcán. *
- Jól van na. Akkor majd a kaja után. ~ cukikám ~ * az utolsó szót csak gondolatban teszi hozzá, bár Lia mindig érzi hogyha ilyet tesz, hisz ő se hülye. *
- Rendben megvárlak itt. * követi szerelmét a konyha bejáratáig majd befut a hálószobába és kitudja honnan, előkap egy kis dobozt majd vissza rohan az étkezőbe és az ékszeres dobozt az ő ajándéka mellé rakja. Majd mikor kedvese vissza tér megszólal. *
- Neked is van valami, de te ugyan akkor kapod meg mint én. * rámutat az említett dobozra, hogy Anolia tudja miről beszél. *

//olvadás//

* Hallja ahogy nyílik az ajtó, majd megpillantja Georgot is. *
- Szia! Hát nélküled pocsékul. Na és neked? Mi történt Stornban? * alig, hogy kimondja-e szavakat, kap egy ölelést majd egy csókot nyomnak szájára. Aztán észre veszi a sunyi pillantást. *
- Na na! Azt csak az ebéd után kapod meg! * gyengéd mosoly jelenik meg arcán, mivel nem akar ő, semmi jónak az elrontója lenni, de most muszáj azt csinálnia egy darabig. *
- A pezsgő a hűtőben van. Máris hozom. * el is indul a konyha felé, de előtte puszit nyom vőlegénye arcára. Pár pillanat múlva már vissza is tér az étkezőbe egy pezsgővel a kezében. *

//fagyasztás//