EMMA ADELINE DANAYT

ALAPOK

Teljes név: Emma Adeline Danayt
Használt név: Emma Danayt
Hogyan ejtsd a nevem: emma dánájt
Becenév: Em
Születés: 1989. May. 10.
Átváltoztatása: 2008. szeptember 21.
Kinézet: 175 cm magas vagyok, így testvéremnél pár centivel nagyobb. Fekete hajam van, ami Lusiétól nem üt el nagyon, de neki csak nagyon sötét barna a haja nem fekete. Tincseim hullámos fürtökben hullanak a vállamra, de a hajam majdnem a hátam közepéig ér. Szemem vörös, persze ha éhes vagyok akkor sötét barna inkább. Hiába, vámpír vagyok és nekünk az éhességtől függ a szemszín. Mosolyogni kedvesen általában sosem szoktam, de akadnak olyan alkalmak mikor képes vagyok rá. Sokszor hordok sminket, persze nem úgy, hogy az tegyen széppé, hanem még szebbé tegyen. Ruháim különbözőek, de mindig szexik, néha még kihívóak is, persze az órákra rendes ruhákba megyek, hiszen mégsem nézhet ki a tanár túl szexin, mert akkor a diákok egy része nem a tananyagra figyelne. Vámpír létemnek hála kissé világosabb a bőröm mint másnak, de nem feltűnő az a kis különbség.
Jellem: Főleg a belsőm különbözik a testvéremtől. ő kedves, aranyos, meg félénk is, de én gonosz vagyok, szigorú, és félelmet nem ismerő. Nem érdekel kinek kell mit megmondnom, azonnal odavágom a fejéhez, és nem érdekel mit reagál rá. Még az idősebb és erősebb vámpíroktól sem félek, mert hiába más az erőviszony vagy a tudás, én mindig győzök. nincs benn a szótáramban az a szó, hogy veszítés. Vámpír létem miatt eléggé hirtelen haragú vagyok, és a türelmem már nagyon kicsi. Persze igazából tudok én kedves lenne meg minden, de ahoz valami nagyon jó napomnak kell lennie, és a körülöttem lévőknek nem olyanoknak kell lenniük, akik az agyamra mennek egy picit is.
Faj: vámpír
Nem: nő
Rang: Házvezető, tanár
Vér: félvér

CSALÁD

Anya neve: Alexandra Minorety
Apja neve: Sirius Bad Danayt
Testvér: Lusi Danayt, ikertestvér

EDDIG

|| hozott; Feel the diference; Benjamin Stonebury szemszöge; 1067 szó

Órára kéne mennem, de nem érdekel most a hülye bájitaltan. Úgy sem az életemet fogja megmenteni az amit a mai órán fognak adni. Ha meg mégis, az én károm lesz a dolog. Fölveszek egy pulcsit, mert fogalmam nincs milyen idő van odakint. Ha meleg van, le tudom venni, de ha pulcsi nélkül megyek ki és kiderül, hogy hideg van, lusta vagyok én vissza jönni egy pulóverért. Zsebre vágom a kis noteszem, a legkisebb tollam, majd leellenőrzöm, hogy a bal zsebem tartalma nem tűnt e el. Persze, mint mindig feleselgessen nézem meg, mert most is ott van egy kis papírdoboz és az öngyújtóm. Megigazítom az ágyamat, majd ki megyek a szobából, át az üres klubhelyiségen, le a lépcsőkön, és ki a szabadba. Megállok egy pár percre, körbe nézek, hogy nincs kint egy tanár se, hogy elzavarjon órára, de szerencsémre most egyet sem látok. Nagy levegőt veszek és elindulok a kedvenc hidam felé, ami alatt egy nagy szakadék van. Jó kis hely, jól lehet ott gondolkozni, és a kis betojikat lehet riogatni is. Lassú tempóban megyek, és hamarosan elérem a hidat. Csak lefelé nézek, persze nem elém, hanem néhány méterrel előbbre bámulom a padlót, de ez nem igazán változtat sokan a gondolataimon. Nem tudom eldönteni, hogy vajon mit fogok kapni ezért a kis lógásért. Büntető munkát, pont levonást, vagy esetleg dupla házi feladatot? Talán valahogy kettő, vagy három a egyszerre? Nem tudom, de ezen nem is érdekes gondolkodni. Ha már nem mentem be, nincs vissza út. Ma már nem lesz unalmas bájital óra amin majdnem elalszok. Persze, ez a kis szabad idő megéri azt amit majd kapni fogok. De inkább gondolkozzunk valami új csínyen, vagy szívatáson. valami olyat akarok végre hajtani, amit még senki nem csinált, és amiről majd az egész kastély beszélni fog, és nem csak egy napig, hanem akár több évig is. Mindig is el szerettem volna követni a Roxfort legnagyobb csínyét, de persze ezt az utolsó évre tartogatom, hogy ha elkapnak, akkor csak már azután csapjanak ki, hogy megtanultam mindent amit kell. Lassan megyek a gondolataimmal együtt, mikor nem tisztán de meg pillantok valakit. Mivel nem az illetőre koncentrálok, kissé homályos nekem, bár nem is kell törődni vele. Elmegyek mellette, és hirtelen rájövök, hogy olyas valakit készülök magam mögött hagyni, akit már ismerek, és hőn szeretetten piszkálok. Megállok, arcomra egy kisebb gonosz vigyor kerül, majd végül felé fordulok és lassú léptekkel közelebb lépe hozzá. Nekidőlök a korlátnak és nem tudom megállni, hogy a mosolyom ne legyen még szélesebb.
- Szia kiscicám! - köszönök Sarah-nak, a már megszokott megnevezésével. Vagyis nekem már megszokott, de tudtommal más nem hívja így, és ajánlom is mindenkinek, hogy ne vegye el tőlem azt a jogot, hogy csak én hívom így. oké, nem a világ vége lenne, ha valaki más is így hívná, de mégis csak akkor ki kéne találnom valami új gúnynevet neki. Persze én mindig piszkálom őt, eleinte csak a szimpla bosszantására mentem, de most már másnak is köze van a dologhoz... Nem tudja, és Isten mentsen, hogy tudja azt a tényt, hogy beleszerettem. Először csak megtetszett, de már beleszerettem. Fiú létemre elég könnyen rájöttem a dologra, pedig még nem voltam szerelmes. Jó, volt, hogy megtetszett már valaki, de az mégis csak más. Nincs kedvem, és igazából bátorságom sincs, hogy elmondjam neki mit érzek. Meg különben sem bír engem, és a megaláztatásra egyáltalán nem vágyom. Biztosan elhíresztelné az egész suliban, és arra egyáltalán nem vágyok. Milyen jó is lenne ha még két évig azzal cukkolnának, hogy az a srác aki beleszeretett Sarah Mallory-ba. Igaz, volt, hogy egyszer arról álmodtam, hogy elmondtam neki, és kiderült, hogy viszonozza az érzéseimet, de persze az csak egy álom volt… egy buta, nagyon kicsi valóságot tartalmazó álom volt. Szép is lenne ha az álom igaz lenne, persze az lehetetlen, mert arról még nem hallottam, hogy egy álom megvalósulhat. De persze még mindig ott vagyunk, hogy én nem mondom el neki a dolgot, legalábbis egy darabig nem azt hiszem. Persze egyszer biztos össze szedem magam és elbírom neki mondani, d elehet, hogy addigra már nem is fogom szeretni, vagy ha mégis, tuti neki lesz már pasija. Épp ezért is tartom gy, hogy megvalósult álmok nincsenek. Az álmok csak álmok, és azok is maradnak bármennyire is akarjuk, hogy az a valóság legyen.
- Mit csinálsz te itt? Talán lógsz valamilyen óráról vagy mi? - kérdezem egy cinkos mosoly kíséretében. Tök jó lenne, ha kiderülne, hogy ő is lóg. Talán egyszerre kapna el minket egy tanár emiatt, és talán egyszerre is lenne akkor a büntetőmunkánk. Eddig csak egyszer egy sráccal volt közös büntetésem, de az nem volt olyan jó. Sarah-val biztosan jobb lenne, egyrészt, mert cukkolhatnám, és nagyon jó ahogy fölhúzza magát a dolgokon, másrészt még mindig képben van a „Belezúgtam” dolog. Szeretem a közelemben tudni, bár nem értem miért… ez biztosan valami mellékes izé a szerelemhez. Hirtelen tekintetem megakad a pálcáján. Tudom, béna vagyok, hogy eddig nem vettem észre, de nem figyelhetek mindig mindenre.
- Mond csak minek van elő a pálcád? - nézek rá kérdőn, és hangomban jól hallatszik a kíváncsiság, ami igazi, mert tényleg érdekel miért van elől a pálcája. Az ember pont a Roxfortban nem furikázik pálcával a kezében mindig. Jó néha talán igen, ha nagyon siet, de egy hídon ahol nyugodtan álldogál minek vette elő? Ha van olyan szerencsém és nincs nagyon kiborulva, akkor tényleg válaszol a kérdésemre, remélem normálisan. Hirtelen eszembe jut a bal zsebem tartalma, és az, hogy mennyire jelentkeznek már a hiány tünetei.
- Tényleg… téged zavar a füst? - kérdezek egy teljesen független kérdést. Ugyebár én néha dohányzok. tudom, nem jó szokás, meg nem is egészséges, de kb. 2 hét alatt, csak egy doboz fogy el és az igazán nem sok. Igazán van kedvem rágyújtani most, persze ha zavarja a füst akkor is rágyújtok, csak, hogy kicsit az agyára menjek. A válasza után rögtön belenyúlok a zsebembe kiveszem az öngyújtót, és a kis papírdobozt, amibe két szál cigi van berakva. Egyet ügyesen kiszedek belőle, majd a számba rakom és meggyújtom. Beleszívok, majd kifújom a füstöt, persze nem Sarah felé, tüdő rákot nem akarok okozni neki. Azért jól meglephetem avval, hogy dohányzok, hiszen ezt senki sem tudja… vagyis ő már igen. De ha csak a nővérem fülébe nem jut a dolog, nem érdekel, hogy kinek fecsegi el. Végem lenne ha megtudná a drága nővérem, hogy dohányzom. Nekem egy perc alatt végem lenn, de lehet arra menne, hogy szenvedjek sokáig, de legalább egy jó hosszú lecseszésben és prédikációban lenne részem az biztos.

Fontosabb események:
1989. május 10.: megszületett
2000-2007: a Roxfortba járt
2008: szeptember 21: megharapta egy vámpír
2010: a Torban kezdett tanítani és a mai napig ott tanít



Tervei: találni valakit aki megérti a testvérén kívül, hogy miért olyan amilyen
Hobbik: sötétben kuksolás, vándorlás, és ölés
Pálca: 10 hüvelyk, kígyóméreg, akác fa
Más információk: -
Állatok: -

Kedves Emma!
Nem vagyok a szavak embere ezért csak ennyit írok: